Ne mondd, hogy imádkozol.
Nem imádkozol te, csak próbálod elviselni a csöndet, ami már nem a tiéd.
A szó, amit kimondasz, csak megtöri a sötétet, de nem visz át rajta.
Mégis mondod, mert a lélek nem tud hallgatni örökké.
A halottaidat hívod, de ők nem jönnek.
Nem is kell nekik jönni, mert soha el sem mentek.
Ott vannak a tekinteted mögött, a fáradtság mélyén, a szívdobbanás előtti kis szünetben.
Ott várnak.
Mikor azt hiszed, félsz, már késő.
Mert amit érzel, az nem félelem, hanem felismerés, hogy nincs határ, hogy minden élet csak a halál előszobája, és minden halálban ott lapul egy újabb lélegzet.
A Halottak Imája
Ti, akik már nem vagytok, és mégis maradtatok,
nézzetek ránk, akik élünk, de nem tudjuk, miért.
Nem kérünk tőletek semmit, csak azt,
hogy ne felejtsetek el minket, mikor mi is elfelejtjük önmagunkat.
A hang elakad.
Mert nincs válasz.
Csak a hideg, ami mintha tudna valamit, amit te még nem mersz, s ebben a hidegben van valami irgalom, talán a végső megértés, hogy a szenvedés is csak egy forma, amiben a lélek kinyújtózik Isten felé, de nem éri el.
A Halottak Felelete
Láttunk téged.
A sötétben, ahol már nem reméltél.
Ott voltunk, mikor a tested aludt, de a lelked nem.
Nem szóltunk, mert tudtuk, a szó az élők önkínzása.
Nem őrzünk, csak vagyunk, a te emlékeidben, a gondolatok szegélyén, ahol a fájdalom már- már áhítat.
A halál nem távolság.
Csak a másik irány, ahonnan nézünk rád.
Mi már nem kérdezünk, csak tudunk.
Amit mi tudunk, az nem béke, hanem elfogadás, s ekkor csend lesz. Nem szent, hanem emberi.
Az a csend, amit csak az érez, aki már mindent elveszített, és mégis szeret.
A Lélek Szava
Ne sírj értünk.
A könny csak az emlékezés börtöne.
Ha sírsz, visszajövünk, nem vigasztalni, hanem emlékeztetni arra, hogy a halál nem idegen.
A halál benned van, ahogy a fény is. S mikor majd elindulsz utánunk, ne várj fényt, ne várj hangot, mert csak csendet találsz. Olyan mélyet, hogy abban Isten is térdre rogy. Ott majd, ott majd felismerjük egymást, nem név szerint, nem arcról, hanem a szenvedésünk ízéről, amit ugyanabból a porból gyúrt az Örökkévaló.