Én már nem tudok csendben maradni.
A csend ami bennem üvölt, kicsit sem áhítatos, sem pedig bölcs. Hanem széttépő, vért fröcskölő,
mint amikor az új világ kiszaggatja magát az anyaméhből.
Aki azt hiszi, hogy nyugodt vagyok, az nem látja, hogy a belsőm egy égő kolostor, ahol apácák sírnak és démonok prédikálnak. Aki azt hiszi, hogy csak keresek, az nem tudja, hogy már rég nem keresek semmit, csak a túlélést a tisztaságban.
Minden porcikám emlékezik valami olyanra, amit sosem tanítottak, de ott lobog bennem, mint egy eltemetett üvöltés, mint egy szentségtelen szívverés, ami nem az életet, hanem a lét fájdalmát árasztja szét.
Nem szenvedek.
Ki vagyok véreztetve, át vagyok ütve.
A szellemem minden éjjel belém szúrja magát,
és én hagyom, mert nem akarok többé hazugságban élni.
Meg akarok halni abban, aki nem én vagyok.
Elég volt a megfelelés kultúrájából, elég volt a szelíd hazugságokból. A mosolyból, ami mögött mélyen karcol a csend. Az illendő hallgatásból, ami láncot fon az igazság köré. Elég volt abból, hogy túlélésből létezem, nem tűzből.
Nem akarok többé ép lenni a langyos semmiben.
Én szent roncs akarok lenni.
Tépett, kopott, véres és igazi.
Mert az igazság nem mosolyogva, csendesen viselt fénylő tiara, az igazság dühödt, hangos, és vért sír minden sejtjéből.
Azt mondják, nyugodj meg, engedd el, meditálj rá.
Én nem akarok már megnyugodni, mert a nyugalom halál.
Én emlékezni akarok.
Emlékezni arra, amit eltemettek belém, a tűzre, a vad dicsőségre, arra a szent őrületre, amivel az ember az Isten ujjlenyomatát hordozza.
Égjen minden.
Égjen a múlt. Égjen a nevem. Égjen a hitem.
Égjen minden, amit a világból tanultam, mert én itt és most nem változni akarok.
Át akarok alakulni; mint egy sárkány, aki végre nem simul többé emberi bőr alá. Mint egy csillag, ami nem ragyogni, hanem felrobbanni született.
Nem vagyok jó, nem vagyok ép, nem vagyok szép.
Én vagyok a tisztánlátás fájdalma.
A tudat veszedelmes tűzsora.
A lélek háborús seblázban vergődő igazsága.
Ha te is azt érzed, hogy már nem lehet tovább hazudni,
hogy már nem lehet többé elférni mások kereteiben,
akkor ne kérdezz, ne várj, ne kérj senkitől engedélyt.
Lobbanj fel!
Az ember nem azért született, hogy boldog legyen,
hanem hogy felégjen mindenben, ami hazugság,
és hamvaiból felálljon mint igazság, meztelen, vad és szent.